Kiszelyné Tóth Anett
A gyergyószentmiklósi Kövér család uradalma Mezőhéken
A Csanád vármegyei nemesi családok jegyzéke a gyergyószentmiklósi Kövér családot örmény eredetűnek írja, mely család nemességét Mária Terézia császárné, magyar királynőtől kapta 2000 aranyforint lefizetése után, mégpedig 1780-ban. A család azonban nem tartozott a főnemességhez.
A 18. század második felének és a 19. század első évtizedeinek legtipikusabb nagykereskedő családja volt a Kövér dinasztia, melynek tagjai többször is bíróként, tanácsosként vezette a gyergyószentmiklósi örmény közösséget. Az Alföld és Bécs felé irányuló állatkereskedelem volt a fő gazdasági irányuk.
A gyergyószentmiklósi Kövér família az 1850 es évek körül lett birtokos Tiszaföldvár környékén.
Kövér (II.) János 1853 táján lett birtokos azáltal, hogy az özvegy aszódi báró Podmaniczky Károlyné 1800 katasztrális holdas birtokát, amely csődbe ment, felvásárolta.
Kövér (II.) János feleségével, Prandau-Hilleprand Amália bárónővel Hékpusztán telepedett le, és építették fel családi uradalmukat.
Historizáló stílusú kastélyukat az 1860-as évek közepe táján építették fel, és az épület minden egyes tégláján a „KJ” monogram jelezte az építtető nevét.
A Kövér család kastélyukat a későbbi években a kor legmodernebb technikai vívmányaival tették még kényelmesebbé. Saját vízvezeték-hálózata és áramfejlesztő telepe mellett, központi fűtés, bálterem, színházterem, három mélyített fürdő és szám szerint hat darab angol WC szolgálta a felettébb nagy kényelmet a kastély lakóinak.
Mivel Hékpusztán nem volt templom, a vallásos hívek részére Kövér János és felesége egy temetkezési sírkápolnát is emeltetett 1866-ban a kastély mellett. A kápolna bejárata felett, egy feliratos kőtábla adja hírül az építtetők kilétét és az építés dátumát. A hívek ezt a sírkápolnát használták egyházi ünnepek megrendezésére egészen 1960-as évekig, amikor az átalakított tűzoltószertárból templom épült.
Az építtetőt igen szerették a helybéliek, és jó szívvel emlékeznek meg róla mind a mai napig.
A Kövér-majorban magtárak, istállók és cselédházak is megtalálhatóak voltak.
A szinte mintagazdaságnak számító uradalmat Kövér (II.) János 1886-ban bekövetkezett haláláig vezette, majd szintén János nevű fia özvegye ( Kövér (III.) János 1885-ben hunyt el) Kende Paulina nagyságos asszony vezette 1931-ben bekövetkezett haláláig. Fia Kövér Gusztáv lett ekkor a kastély és uradalom birtokosa, akiről Straub Imre, Pénz és rang című regényének főhősét mintázta.
Az 1930-as évek második felétől egymást váltották a bérlők és a tulajdonosok, mígnem 1944-ben Szarka (II.) Gyula főispáni titkár tulajdonába került uradalmat nem sokkal később államosították.
A II. világháború végén szovjet katonai kórházat rendeztek be a kastély falai közé. De volt a hányatott sorsú épület iskola, óvoda, bölcsőde, bolt, tejbegyűjtő, cipészüzlet, fodrászüzlet, sőtt még italkimérés színtere is, azaz kocsma.
Amikor Mezőhék önálló községgé lett, a tanácselnök lakásának is a kastély adott teret.
Mivel hogy használva volt csupán a hajdan pompás kastély, sőt kihasználva, de az állag megóvására, javítására szinte semmilyen figyelem nem irányult, költeni rá meg végképp nem szerettek volna, így állapota egyre csak romlott.
Amikor aztán a tetőszerkezet megadta magát, akkor a helyi pártvezetők közül néhányan, akiknek egyébként is az volt a meglátásuk, hogy az „úri bagolyvárat” nem megmenteni, hanem végképp eltörölni kell a föld színéről, a kastély sorsa megpecsételődött.
1960-ban a kastélyt lebontották.
Még ebben az évben a majorsági épületek is a kastély sorsára jutottak. Csupán egy magányosan álló uradalmi jégverem tanúskodik a kápolna mellett arról, hogy hajdanán itt egy virágzó gazdaság létezett.
A Kövér sírkápolna azonban dacolt az idővel és a történelem viszontagságaival. Bár kifosztották, feltörték a koporsókat és az ott nyugvókat ékszereiktől megfosztották, a kápolna azonban még így is fennmaradt. A teljes enyészettől egy 2007-ben az AVOP Leader + program támogatásával, Fórizs Ágnes polgármester asszony szerves munkája eredményeként sikerült megmenteni, szinte az utolsó percben.
A Kövér- sírkápolna kiállítótérként való hasznosításával, valamint környezetének további fejlesztésével-elektromos, árammal történő ellátással és a megközelíthetőséget az időjárástól függetlenül lehetővé tévő út későbbi kialakításával- a község kulturális vonzerejéhez nagymértékben hozzájárulna.